Ezekben a hetekben ez a könyv számos online könyvkereskedésben előkelő helyen van. A huszonhat éves Émile fiatalkori Alzheimer-kórban szenved. Az orvosok mindössze két évet jósolnak neki, ő pedig úgy dönt, lemond a kísérleti terápiáról és odahagyja a kórházat, hogy hátat fordítva az aggódó, előre gyászoló és folyamatosan együttérző családnak, barátoknak megszökjön, és egy lakóautóval utazgatva töltse el a hátralévő kevés idejét.
Felad egy őszinte és lényegretörő hirdetést, és legnagyobb meglepetésére akad is egy jelentkező. A fekete ruhában, hatalmas kalapban és még nagyobb hátizsákkal felbukkanó Joanne titokzatos és hallgatag, nem kérdez és nem beszél, mégis szinte magától értetődő természetességgel ül be az autóba és szegődik Émile mellé. Kettejük kapcsolata lassan bontakozik ki: nem szerelem ez a klasszikus értelemben, hanem egy különleges lelki társaság, amely mindkettőjük gyógyulásához vezet.
Da Costa rendkívüli érzékenységgel mutatja be a veszteség utáni érzelmi hullámvasutat, miközben gyönyörű természeti leírásokkal és finom líraisággal szövi át a történetet. A regény atmoszférája melankolikus, de mégsem reménytelen – a cím is ezt tükrözi: az ég minden árnyalata más-más érzést hordoz, ahogy a gyász is sokszínű.